A diszfunkcionális családrendszerek jellemzői
Vitatható, hogy bizonyos mértékig minden család
működésképtelen. Minden család hajlamos vitatkozni, nem érteni egyet, és időről
időre bizonyos fokú konfliktusokba ütközik. Valójában az időnkénti családi vita
nemcsak normális és várható – hanem egészséges is. Az idilli, összecsapásoktól
mentes család (mint amilyen az 1950-es évek szituációiban oly gyakran
szerepelt) egyszerűen nem létezik. A tinédzserek eredendően lázadók, a szülők időről
időre fennhéjázók és nem rokonszenvesek lehetnek, és mi, egyénileg,
alkalmanként mindannyian megküzdünk saját problémáinkkal. Mégis, bár
vitathatatlanul minden család bizonyos fokig diszfunkcionális, a legtöbb
családi probléma idővel magától megoldódik, vagy hatékony kommunikációval és
egészséges megküzdési mechanizmusok alkalmazásával megoldódik.
Egyes esetekben azonban a családi működési zavarok tartós
negatív következményekkel járhatnak, és a problémák generációkon át
fennmaradhatnak, hacsak nem kezelik őket megfelelően. Az alábbiakban bemutatjuk
a diszfunkcionális családok néhány gyakori jellemzőjét. Természetesen az ilyen
tulajdonságokkal rendelkező család nem minősül automatikusan súlyosan
diszfunkcionálisnak – a valódi diszfunkció a probléma súlyosságától és attól
függ, hogy milyen módon befolyásolja vagy gerjeszti az egyéb lehetséges
problémákat.
Függőség
A nem működő család egyik leggyakoribb jellemzője a
függőség, amely egy vagy több tagot érint. Egyes esetekben ez a függőség nem
közvetlenül érinti a kábítószert vagy az alkoholt – azonban gyakran mindig
megnehezíti a család kommunikációját, és hatalmas terhelést jelent az
interperszonális kapcsolatokban. Míg a függőség leggyakrabban a háztartásban
élő felnőtteket érinti, a tinédzsereket és a fiatal felnőtteket is sújthatják a
függőség különféle formái.
Lehet, hogy a férj egy háztartásban szexfüggőséggel küzd,
ami abban nyilvánul meg, hogy hajlamos prostituáltakat szedni és lefeküdni.
Felesége késő este ápolónőként dolgozik, és ezt az időt szexuális kényszerének
kezelésére használja. A feleség nem tud róla, és végül közös gyermekük
születik. A férj (jelenleg apa) megpróbálja kordában tartani és elfojtani
vágyait, de rájön, hogy nem tudja, és elkezdi magával hozni a gyereket a késő
esti hancúrozásaira. Függősége elkerülhetetlenül nagy hatással lesz családja
egészére – érzelmileg, pszichológiailag és anyagilag is.

Félelem és kiszámíthatatlanság
Sok esetben a kiszámíthatatlanság félelemérzetet kelt. Ezt a
kiszámíthatatlanságot okozhatja egy vagy több családtag mentális zavara,
állandó pénzügyi bizonytalanság, vagy az, ahogyan a család egyik tagja reagál
újszerű vagy kihívást jelentő helyzetekre, körülményekre. Ezt a szerepet
általában egy felnőtt tölti be.
Például az anya egy háztartásban régóta küzdhet súlyos
haragproblémákkal, és érzelmileg rendkívül ingatag. Ha valami megindítja,
fizikailag bántalmazó módon reagálhat. Szórványosan kitörő erőszakos
felháborodása félelmet és bizonytalanságot okozhat a háztartásban élő
gyerekekben. Lehet, hogy a férje túlságosan fél attól, hogy foglalkozzon a
témával, mert fél, hogy kirúgja. A helyzetet körülvevő félelem és kiszámíthatatlanság
hatalmas mennyiségű családi működési zavarhoz vezet.
Vezérlés
A vezérlés a nem működő családi egység másik jellemzője. A
legtöbb esetben a család egyik tagja (általában a családfő) gyakorolja az
irányítást a család többi tagja felett. Egyes esetekben az irányítást
kifejezetten a házastárs vagy a gyermekek felett gyakorolják. Ennek a
diszfunkciónak az eredménye a „stoppanás”, és gyakran azt eredményezi, hogy a
háztartás többi egyede úgy érzi, nincs joga saját véleményükhöz – vagy önálló
életéhez. Az irányítást vagy nyílt módon, vagy passzív agresszív manipulációval
gyakorolják.
Például egy férj nyíltan megtilthatja feleségének, hogy
bármilyen férfi barátjával vagy munkatársával professzionális keretek között
töltsön időt. Vagy érzelmileg manipulálhatja őt, hogy bűntudatot érezzen minden
alkalommal, amikor csatlakozik a munkatársaihoz egy jóízű beszélgetés kedvéért,
amíg akaratlanul is beleegyezik abba, hogy abbahagyja. Nem azért vállalta volna, hogy abbahagyja az utazást, hanem azért, mert
abban reménykedett, hogy elkerüli a konfliktust és a bűntudatot, ami akkor
támadt, amikor elment.

Perfekcionizmus
Lehet, hogy ez nem tűnik egy diszfunkcionális család
jellemzőjének, de az biztos, hogy az egyik – és nagyon gyakori. A
perfekcionista családokon belül gyakran nagy hangsúlyt fektetnek az irreális
elvárások teljesítésére. Ha az elvárások nem teljesülnek, az alkalmatlanság
érzése támad. Perfekcionizmust mutathat egy vagy több családtag. A
perfekcionista háztartások általában alacsony önértékelésű gyerekeket hoznak
létre, amelyek önfenntartók lehetnek. Ez egy általános minta, amely szerint a
perfekcionizmus általában a szülőkben fordul elő, és az utódaik felé irányul.
Egy apa és anya elvárhatja fiától és lányától, hogy
egyenesen A-t szerezzen az iskolában, vállaljon legalább két tanórán kívüli
tevékenységet, és minden héten önkéntesként ajánlja fel idejét egy helyi
jótékonysági szervezetnek. A lány teljesíti ezeket az elvárásokat, bár
evészavar alakul ki nála, úgy érzi, nem tudja irányítani saját életét. A fiú
úgy érzi, teljesen eluralkodik az elvárásoktól, lázad a szülei ellen, és kiesik
a jégkorongozásból. A szülei azt mondják neki, hogy „Inkább a nővéredhez
kellene hasonlítanod” és „A húgod mindent meg tud csinálni, te miért ne?” Végül
szégyelli, és nyomást gyakorol rá, hogy újra csatlakozzon a csapathoz.
A sokszínűség hiánya
Amikor a család működéséről beszélünk, a sokszínűség főként
az érdeklődési körök, hobbik és hiedelmek egészséges különbségére utal minden
családtag között. Ha a háztartás minden tagja szigorúan ugyanazokat a
hiedelmeket vallja, és ugyanazokat a tevékenységeket folytatja, akkor
valószínű, hogy a család egyik tagja gyakorolja az irányítást a többiek felett.
Például lehet három gyerek egy háztartásban, amelyben az apa
nagy tekintélyű és elismert gyermekorvos. A három gyermek mindannyian arra
törekedhet, hogy gyermekorvosok is legyenek, kötelességüknek érzik, hogy apjuk
nyomdokaiba lépjenek, és életük éveit a tanulmányaiknak szenteljék. Sőt,
mindannyian ugyanarra az egyetemre járnak, ahol apjuk végzett. Valószínű, hogy
az apa ebben a forgatókönyvben valamilyen módon befolyásolta gyermekeit;
manipulálta őket, hogy elhiggyék, csak akkor teszik büszkévé, ha a nyomdokaiba
lépnek.
Visszaélés
Az érzelmi vagy fizikai bántalmazás a diszfunkcionális
családok domináns jellemzője. A bántalmazás jellemzően az egyik házastárstól a
másikig, vagy a szülőtől a gyermek felé fordul elő. Bizonyos esetekben azonban
a gyerekek bántalmazzák egymást. Viszonylag nyilvánvaló, hogy a bántalmazás
milyen módon érinti a családot. A bántalmazott családtag vagy családtagok az
ismételt büntetés révén csökkenni fognak. Harag, ellenségesség és neheztelés,
félelemmel és tartós instabilitás érzésével együtt fog megjelenni.
A családfő fizikailag bántalmazhatja fiát, időnként megüti,
amikor túl sokat ivott. Fia kezdi biztonságban érezni magát, és az erőszakot az
élet normális és elvárt részeként fogja fel. A fia bajba kerülhet az iskolában,
mert összevesz az osztálytársaival. Ahelyett, hogy megtanítaná a fiának, hogy
az erőszak soha nem megoldás, az apa tovább bántalmazza a fiát, amiért bajba
került az iskolában. A diszfunkció ördögi köre beindul.
Konfliktus
Minden háztartáson belül bizonyos fokú konfliktusok vannak.
A heves konfliktusok állandó jelenléte azonban abnormális, és jól jelzi a
családi diszfunkciót. Ha a látszólag apró problémák miatt rendszeresen tartós
és heves viták robbannak ki, akkor jó esély van arra, hogy a családon belüli
működési zavarok nagymértékűek. A konfliktusok passzív-agresszív módon is
előfordulhatnak, növelve a haragot és a feszültséget a családtagok között.
Például egy család minden idejét veszekedéssel töltheti –
azon veszekednek, hogy mit vacsorázzunk, melyik filmet nézzük meg, hova
menjenek nyaralni stb. Ennek a családnak a tagjai rendszeresen sikoltozó
meccsekbe keveredhetnek. Még ha ez a család soha nem is veszekszik nyilvánosan,
állandó nézeteltérések vannak közöttük.

Gyenge kommunikáció
Egy rosszul működő családban a kommunikáció lehet
hatástalan, feszült vagy egyáltalán nem létezik. Egyes családtagok számára
nehéz lehet személyes követelményeiket a család többi tagjával közölni, ami
hátráltathatja az önkifejezést, félreértéshez és haraghoz vezethet. A legtöbb
esetben rossz kommunikáció az egész családban előfordul.
A nem hatékony kommunikációs módszerek jellemzően
generációról generációra szállnak át.
Például előfordulhat, hogy egy családban az érzelmeket és az
érzelmi zavarokat titokban tartják – mindig bátor arcot öltenek a nyilvánosság
előtt, és soha nem fejezik ki, min megy keresztül valójában. Azok a gyerekek,
akik érzelmileg érzéstelenített környezetben nőnek fel, gyakran nem tudják,
hogyan kell megfelelően feldolgozni vagy kifejezni érzelmeiket, és ezt a
kommunikáció hiányát saját gyermekeikre hárítják (és így tovább, és így
tovább).
További észrevehető jellemzők:
Hibáztatás: a személyes tettekért és érzésekért való
felelősségvállalás elmulasztása és más családtagok érzéseinek érvénytelenítése.
A családtagok közötti határok túl lazák vagy túl merevek.
Például a szülő túlzott mértékben függhet a gyermektől az érzelmi támogatásban
(laza határok), vagy megakadályozhatja a gyermek autonómiájának kialakulását
azáltal, hogy minden döntést a gyermek helyett hoz meg (merev határok).
A család egésze és a külvilág közötti határok is túl lazák
vagy túl merevek lehetnek.
Az a tendencia, hogy a családtagok meghatározott szerepeket
töltenek be – gondozó, hős, bűnbak, szent, rossz lány vagy fiú, kis herceg vagy
hercegnő –, amelyek korlátozzák az érzéseket, a tapasztalatokat és az
önkifejezést.
Hajlam egy „azonosított páciensre” – egy olyan családtagra,
akit mentálisan egészségtelennek ismernek el, aki esetleg kezelés alatt áll
vagy nem, de akinek tünetei a belső családi konfliktus jelei. Az azonosított
beteg problémái gyakran a nagyobb családi problémák álcázására szolgálnak.
Például előfordulhat, hogy egy gyereket zaklatónak és rendbontónak tekintenek
az iskolában, és „problémás gyereknek” titulálják, amikor valójában
konfliktusokat és problémákat – például otthoni bántalmazást – fejez ki azzal,
hogy fellép és „rossz” .”
Józsa Péter
https://maganaddiktologia.hu/