Társfüggőség jelei és kezelése

A társfüggőség egy tanult viselkedés, amely egyik generációról a másikra örökölhető. Ez egy érzelmi és viselkedési állapot, amely befolyásolja az egyén azon képességét, hogy egészséges, kölcsönösen kielégítő kapcsolatot alakítson ki. „Kapcsolatfüggőségnek” is nevezik, mivel a társfüggőségben szenvedők gyakran egyoldalú, érzelmileg romboló és/vagy bántalmazó kapcsolatokat alakítanak ki vagy tartanak fenn. A rendellenességet először körülbelül tíz évvel ezelőtt azonosították az alkoholista családok közötti interperszonális kapcsolatok évekig tartó tanulmányozásának eredményeként. A társfüggő viselkedést úgy tanuljuk meg, hogy figyelünk és utánozunk más családtagokat, akik ilyen viselkedést tanúsítanak.

Kit érint a társfüggőség?

A társfüggőség gyakran érinti az alkohol- vagy drogfüggőségben szenvedő személy házastársát, szülőjét, testvérét, barátját vagy munkatársát. Eredetileg a társfüggő kifejezés a kémiai függőségben szenvedő partnerek, a függő személlyel együtt élő vagy azzal kapcsolatban álló személyek leírására szolgált. Hasonló mintákat tapasztaltak azoknál az embereknél, akik krónikus vagy mentálisan beteg egyénekkel éltek kapcsolatban. Mára azonban ez a kifejezés kibővült minden társfüggő személyre, bármely diszfunkcionális családból.

Mi az a diszfunkcionális család, és hogyan vezet társfüggőséghez?

A diszfunkcionális család az, amelynek tagjai félelemtől, haragtól, fájdalomtól vagy szégyentől szenvednek, amelyet figyelmen kívül hagynak vagy tagadnak. A mögöttes problémák közé tartozhat a következők bármelyike:

• Egy családtag kábítószer-, alkohol-, kapcsolat-, munka-, étel-, szex- vagy szerencsejáték-függősége.
• Fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazás megléte.
• Krónikus mentális vagy testi betegségben szenvedő családtag jelenléte.

A diszfunkcionális családok nem ismerik el a problémák létezését. Nem beszélnek róluk, nem állnak velük szemben. Ennek eredményeként a családtagok megtanulják elfojtani az érzelmeiket és figyelmen kívül hagyni saját szükségleteiket. „túlélőkké” válnak. Olyan viselkedésmódokat alakítanak ki, amelyek segítenek megtagadni, figyelmen kívül hagyni vagy elkerülni a nehéz érzelmeket. Leválasztják magukat. Nem beszélnek. Nem érnek hozzá. Nem konfrontálódnak. Nem érzik. Nem bíznak. A diszfunkcionális család tagjainak identitása, érzelmi fejlődése gyakran gátolt

A figyelem és az energia a beteg vagy szenvedélybeteg családtagra összpontosul. A társfüggő személy jellemzően feláldozza szükségleteit, hogy gondoskodjon egy betegről. Amikor a társeltartottak mások egészségét, jólétét és biztonságát a sajátjuk elé helyezik, elveszíthetik kapcsolatukat saját szükségleteikkel, vágyaikkal és önérzetükkel.

Hogyan viselkednek a társfüggő emberek?

A társeltartottaknak alacsony az önértékelésük, és bármit keresnek magukon kívül, hogy jobban érezzék magukat. Nehezükre esik „önmaguk lenni”. Vannak, akik alkohollal, drogokkal vagy nikotinnal próbálják jobban érezni magukat – és függővé válnak. Mások kényszeres viselkedést, például munkamániát, szerencsejátékot vagy válogatás nélküli szexuális tevékenységet alakíthatnak ki.

Jó szándékuk van. Megpróbálnak gondoskodni a nehézségekkel küzdő személyről, de a gondoskodás kényszeressé és legyőzővé válik. A társeltartottak gyakran mártírszerepet vállalnak, és „jótevőivé” válnak a rászoruló egyénnek. A feleség fedezheti alkoholista férjét; az anya kifogásokat kereshet iskolakerülő gyermeke miatt; vagy az apa „meghúzhat némi szálat”, hogy gyermeke ne szenvedje el a bűnöző magatartás következményeit.

A probléma az, hogy ezek az ismételt mentési kísérletek lehetővé teszik, hogy a rászoruló egyén pusztító úton haladjon, és még inkább függjön a „jótevő” egészségtelen gondozásától. Ahogy ez a támaszkodás növekszik, a társfüggőben a jutalom és az elégedettség érzése alakul ki, amiért „szükség van rá”. Amikor a gondoskodás kényszeressé válik, a társfüggő választástalannak és tehetetlennek érzi magát a kapcsolatban, de nem tud kiszakadni az azt okozó viselkedési körből. A társeltartottak áldozatnak tekintik magukat, és a szerelmi és baráti kapcsolatokban ugyanez a gyengeség vonzza őket.

A Társfüggő emberek jellemzői:

• Túlzott felelősségérzet mások tetteiért
• Hajlam arra, hogy mindig többet tegyenek, mint amennyit a maguk része
• Hajlamos arra, hogy megsérüljenek, ha az emberek nem ismerik fel erőfeszítéseiket
• Egészségtelen függőség a kapcsolatoktól. A társfüggő bármit megtesz, hogy kitartson egy kapcsolatban; hogy elkerülje az elhagyottság érzését
• Rendkívüli igény a jóváhagyásra és az elismerésre
• Bűntudat önérvényesítéskor
• Kényszerítő igény mások irányítására
• Önmagunkba és/vagy másokba vetett bizalom hiánya
• Félelem az elhagyatottságtól vagy az egyedülléttől
• Az érzések azonosításának nehézsége
• Merevség/változáshoz való alkalmazkodási nehézség
• Problémák az intimitással/határokkal
• Krónikus harag
• Hazugság/becstelenség
• Gyenge kommunikáció
• Döntéshozatali nehézségek

Kérdőív a társfüggőség jeleinek azonosítására

Úgy tűnik, hogy ez az állapot különböző mértékben fordul elő, és a tünetek intenzitása a súlyosság spektrumában van, szemben a mindent vagy semmit skálával. Felhívjuk figyelmét, hogy csak szakképzett szakember állíthatja fel a társfüggőséget; nem mindenki szenved társfüggőségben, aki ezeket a tüneteket tapasztalja.

1. Csendben maradsz, hogy elkerüld a vitákat?
2. Mindig aggaszt mások rólad alkotott véleménye?
3. Éltél már együtt valakivel, akinek alkohol- vagy drogproblémája van?
4. Éltél már együtt valakivel, aki megüt vagy lekicsinyel?
5. Mások véleménye fontosabb, mint a sajátod?
6. Nehezen alkalmazkodik a munkahelyi vagy otthoni változásokhoz?
7. Elutasítottnak érzi magát, amikor jelentős mások barátaival töltenek időt?
8. Kételkedsz abban, hogy azzá válsz, aki lenni szeretnél?
9. Kényelmetlen, hogy kifejezze valódi érzéseit másoknak?
10. Érezted már magad alkalmatlannak?
11. „Rossz embernek” érzi magát, amikor hibázik?
12. Nehezen fogadja a bókokat vagy ajándékokat?
13. Érez-e megaláztatást, amikor gyermeke vagy házastársa hibát követ el?
14. Gondolod, hogy az emberek az életedben lefelé mennének a folyamatos erőfeszítéseid nélkül?
15. Gyakran szeretnéd, ha valaki segítene elintézni a dolgokat?
16. Nehezen tud beszélni az illetékesekkel, például a rendőrséggel vagy a főnökével?
17. Zavarban vagy attól, hogy ki vagy, vagy merre tartasz az életeddel?
18. Nehezen mond nemet, amikor segítséget kérnek?
19. Nehezen kér segítséget?
20. Annyi dolgod van egyszerre, hogy egyiknek sem tudsz igazságot tenni?

Ha ezen tünetek közül többel is azonosul; elégedetlen önmagával vagy kapcsolataival; érdemes megfontolni szakember segítségét.

Hogyan kezelik a társfüggőséget?

Mivel a társfüggőség általában az egyén gyermekkorában gyökerezik, a kezelés gyakran magában foglalja a korai gyermekkori problémák feltárását és a jelenlegi destruktív viselkedésmintákhoz való viszonyukat. A kezelés magában foglalja az oktatást, a tapasztalati csoportokat, valamint az egyéni és csoportos terápiát, amelyen keresztül a társfüggők újra felfedezik önmagukat, és azonosítják az önpusztító viselkedési mintákat. A kezelés arra is összpontosít, hogy segítse a betegeket abban, hogy kapcsolatba lépjenek a gyermekkoruk során eltemetett érzésekkel, valamint a család dinamikájának rekonstrukciója. A cél az, hogy újra átélhessék érzéseik teljes skáláját.

Amikor megjelenik a társfüggőség

Az egészségtelen viselkedés megváltoztatásának első lépése annak megértése. Fontos, hogy a társeltartottak és családtagjaik tájékozódjanak a függőség lefolyásáról és ciklusáról, valamint arról, hogyan terjed ki kapcsolataikra. A könyvtárak, a kábítószerrel és alkohollal való visszaélést kezelő központok és a mentálhigiénés központok gyakran kínálnak oktatási anyagokat és programokat a nyilvánosság számára.

Sok változásra és növekedésre van szükség a társeltartottnak és családjának. Minden olyan gondoskodó magatartást, amely lehetővé teszi vagy lehetővé teszi a bántalmazás folytatását a családban, fel kell ismerni és meg kell állítani. A társfüggőnek fel kell ismernie és fel kell vállalnia érzéseit és szükségleteit. Ez magában foglalhatja azt, hogy megtanuljunk „nem”-et mondani, szeretőnek, de keménynek lenni, és megtanuljunk önállónak lenni. Az emberek szabadságot, szeretetet és nyugalmat találnak gyógyulásukban.

A remény a további tanulásban rejlik. Minél jobban megérti a társfüggőséget, annál jobban tud megbirkózni a hatásaival. Ha információért és segítségért folyamodunk, az segíthet valakinek egészségesebb, teljesebb életet élni.