„Sokáig azt hittem, hogy csak neki kell megváltoznia. Ő volt a függő, én pedig a „támogató” feleség, aki csendben elviseli a mindennapok nehézségeit. Aztán egy nap rájöttem: lassan én is beleroppanok. Álmatlan éjszakák, szorongás, szégyen és állandó feszültség uralták az életemet. Akkor értettem meg, hogy nem csak ő szorul segítségre, hanem én is.
Az első lépés nehéz volt, de felszabadító: segítséget kértem. Azóta tudom, hogy van élet a függőség mellett, és hogy nem kell egyedül cipelnem ezt a terhet.”
„Ha magadra ismertél, ne várj tovább. Keress bátran – nem vagy egyedül!”
