Kiegészítő önismereti módszer
Sokszor évekig magával a tünettel küzdünk. Az alkohollal. A droggal. A szerencsejátékkal. Egy rosszul működő kapcsolattal. A szorongással, az önértékelési problémákkal, a visszatérő konfliktusokkal vagy azzal az érzéssel, hogy újra és újra ugyanoda jutunk vissza.
Pedig előfordulhat, hogy nem maga a tünet a valódi probléma.
A függőség mögött gyakran mélyebb hiányok, veszteségek, traumák, kapcsolati sérülések és olyan családi minták húzódnak meg, amelyeknek sokszor nem is vagyunk tudatában. Ilyenkor a szerhasználat vagy a viselkedési függőség egyfajta megoldási kísérletté válhat valamire, amit az ember másképpen még nem tudott elviselni, megérteni vagy feldolgozni.
Rendszerszemlélet
A Bert Hellinger nevéhez kapcsolódó családállítás rendszerszemléletben gondolkodik. Nemcsak az egyént nézi, hanem azt a családi rendszert is, amelyhez tartozik.
A család történetében lehetnek kimondatlan veszteségek, kizárások, feldolgozatlan traumák, korai halálesetek, válások, függőségek, megszakadt kapcsolatok vagy generációkon keresztül továbbadott érzelmi terhek. Ezek hatása sok esetben úgy is jelen lehet az életünkben, hogy nem látjuk pontosan, honnan ered.
A családállítás abban segíthet, hogy láthatóvá váljon az, ami eddig rejtve működött.
Ha egy régi történetet sikerül felismerni, a hozzá kapcsolódó érzéseket feldolgozni, és a családi rendszerben mindenki visszakerülhet a saját helyére, akkor az ember számára is megnyílhat egy új út.
Nem kell tovább ugyanazt a terhet hordoznia.
Felépülés
A függőségből való felépülésben számomra az egyik legfontosabb kérdés nem csupán az, hogy:
„Hogyan tudom abbahagyni?”
Hanem az is:
„Miért volt erre szükségem?”
Mit adott az alkohol? Mit csillapított a drog? Mitől menekített meg a játék? Milyen érzést, hiányt, fájdalmat vagy belső feszültséget próbált kezelni?
Ha sikerül eljutni ezekhez a mélyebb rétegekhez, és az ott lévő történetet elkezdjük megérteni és feldolgozni, akkor a függőség is veszíthet az erejéből. A szernek vagy a viselkedésnek már nem feltétlenül kell ugyanazt a szerepet betöltenie, mint korábban.
Ez igaz lehet az alkohol- és drogfüggőség mellett a viselkedési addikciókra – például a szerencsejáték-függőségre – is.
A családállítás ugyanakkor nem helyettesíti az addiktológiai, pszichológiai vagy szükség esetén orvosi kezelést. Kiegészítő önismereti módszerként azonban fontos felismerésekhez vezethet, és segítséget adhat ahhoz, hogy ne csak a tünetet akarjuk megszüntetni, hanem annak hátterét is megértsük.
Kinek szól?
Családállításra nemcsak azokat várom, akik valamilyen függőséggel küzdenek.
Jöhet az is, aki egy függő ember mellett él, és szeretné megérteni, miért került ebbe a szerepbe, miért olyan nehéz határokat húznia, vagy miért érzi úgy, hogy folyamatosan neki kell megmentenie a másikat.
És jöhet bárki, aki úgy érzi, hogy valami ismétlődik az életében.
Vagy egyszerűen az az érzés, hogy „tudom, hogy valamin változtatnom kell, csak még nem látom, min.”
A családállítás nem kész válaszokat ad.
Abban segít, hogy más szemszögből láthass rá a saját történetedre – és arra, mi az, amit talán már nem szükséges továbbvinned.
Mert amikor megértjük, mi van a tünet mögött, lehetőségünk nyílik arra is, hogy ne ugyanazt az életet ismételjük tovább.
Józsa Péter
Számomra a családállítás nem egy különálló módszer, hanem annak a szemléletnek a része, ahogyan az emberre és a problémáira tekintek.
Több mint 12 éve dolgozom segítő szakemberként, főként az addiktológia területén. Munkám során újra és újra azt tapasztalom, hogy önmagában a tünet kezelése sokszor nem elegendő. Fontos az alkohol, a drog, a gyógyszer vagy éppen a szerencsejáték elhagyása – de legalább ilyen fontos megérteni azt is, hogy miért vált szükségessé az ember életében a függőség.
Ezt nemcsak szakemberként ismerem.
Saját életemben 16 év szerhasználatot és egy 13 hónapos rehabilitációt követően indultam el a felépülés útján. Később nyolc éven keresztül dolgoztam rehabilitációs intézményben mentorként. Saját önismereti munkám része volt két év pszichoterápia és több száz óra önismereti csoportmunka is.
Ma a Magán Addiktológiát vezetem, egyéni és hozzátartozói konzultációkat tartok és a családállítást, mint kiegészítő módszert alkalmazom. Nem utolsó sorban pedig a Wesley János Főiskolán a szenvedélybetegekkel végzett szociális munkát oktatom.
Mindezekből számomra egy nagyon fontos felismerés született:
Nem elég azt kérdezni, hogyan szüntessük meg a tünetet. Azt is meg kell értenünk, miről beszél a tünet.
A Hellinger-féle rendszerszemlélet ehhez ad egy másik nézőpontot. Segíthet ránézni arra, milyen családi kapcsolatok, veszteségek, kötődések, kimondatlan történetek vagy generációkon át továbbadott minták lehetnek jelen az életünkben.
Nem gondolom, hogy minden problémára egyetlen módszer ad választ. A családállítás sem helyettesíti az addiktológiai, pszichológiai, pszichiátriai vagy orvosi segítséget, amikor arra szükség van. Abban viszont értékes eszköz lehet, hogy a látható probléma mögé nézzünk.
Neked is szól
Hozzám akkor is jöhetsz, ha te magad küzdesz függőséggel, és akkor is, ha egy függő ember hozzátartozójaként keresed a saját utadat.
De a családállítás ennél jóval többről szól.
Lehet, hogy a párkapcsolataidban ismétlődik ugyanaz. Nehezen húzol határokat. Mindig másokról gondoskodsz, miközben saját magad háttérbe szorul. Veszteséget hordozol. Nem találod a helyed. Vagy egyszerűen azt érzed, hogy valami visszatart attól, hogy úgy élj, ahogyan szeretnél.
Nem az a célom, hogy megmondjam, hogyan kell élned.
Abban szeretnélek segíteni, hogy jobban ráláss arra, mi történik benned és körülötted, felismerd azt, amit eddig talán nem lehetett látni, és megtaláld azt, ami valóban a tiéd.
Mert van, amit nem kell tovább cipelnünk.
És van, amit csak akkor tudunk végre letenni, amikor megértjük, honnan hoztuk.
Időpontfoglalás
Válaszd ki az időpontot és azt, hogyan szeretnél részt venni. A foglalásodat hamarosan visszaigazoljuk e-mailben vagy telefonon.
